====== Simatic S7 ====== {{ :wiki:s7:s7_400.jpg?200|S7-400}} Az első PLC fejlesztését a Simens a //„Simatic G”// néven dobta a piacra 1958. április 2-án. A G az első berendezésekben alkalmazott Germanium félvezetőre utalt, a //„Simatic”// név pedig a //„Siemens”// és az //„Automatic”// nevek ötvözéséből jött létre. A több, mint 50 éves termékcsoport azóta persze továbbfejlesztésre került, ma már kvázi-standard automatizálási rendszerként funkcionál. A Simatic termékpalettája rendkívül szerteágazó, ha akarnám, se tudnám ezen az oldalon összegezni az összes terméket, amit magába foglal, ezért maradok a szigorúan vett automatizálástechnikánál, a PLC-knél. Az S1-es kísérleti termékcsaládot nem dobták piacra, így az első szériát az S3 néven forgalmazták. Az igazi átütő sikert a PLC családnak az S5 hozta el. Ennek a termékfelosztását – a fő termékcsoportok az **S5–95**, **S5–115**, **S5–135** és **S5–155** az S7 bevezetésével nem vitték tovább, az S5 és az S7 család (kódolástechnikájában) gyakorlatilag nem kompatibilis egymással. Napjainkban az S7 termékcsalád található meg a piacon, illetve a gyárakban, az S5 szép lassan mindenhonnan kikopott. Az s7 két nagy, és klasszikus termékcsaládját, az **S7–300**-at és **S7–400**-at 2009-ben az **S7–1200** és 2012-ben az **S7–1500** követte. {{ :de:s7:s71500.png?200|S7-1500}} Az új, 1200-as és 1500-as sorozatú PLC-khez a Siemens a piacra dobta a Simatic S7 új változatát, a TIA Portált. Sok előnye mellet gyorsan megmutatkozott az egyik legfőbb hátránya is, ugyanis kódszinten nem kompatibilis az előző változattal. A programok bár migrálhatók, a direkt címzést alkalmazó eljárások esetén ez a folyamat nem teljesen megbízható. A TIA alapvetően szimbolikus címzésre építi fel a programozási eljárásokat, a "klasszikus" direkt címzés ezért ebben a rendszerben meglehetősen körülményes (PEEK, POKE). Az adattípus-konverziók terén is sok adóssággal kűzd az új rendszer. A TIA-Portállal kapcsolatos (már elkezdett) fejezetek itt, az ob121-en: - [[hu::s7::tia_datatypes|TIA Portál változótípusok és konverziók]] \\ - [[de:project_s7:start|TIA Portál megoldások (többnyelvű)]] \\ - [[hu::s7::tia_adressing|TIA Portál címzések]] \\ Az S7-esek programozását jellemzően **[[hu:s7:awl_leiras|AWL]]**, **SCL**, **KOP** és **FUP** kódolással, vagy rosszabb esetben ezeknek a keverésével szokás megoldani. A Simatic S7 család a következő kommunikációs protokollokat támogatja: RS 485, Profibus, Profinet und Ethernet, AS-i. Az S7 termékcsaládban találhatók biztonsági (F-széria) és redundáns PLC-k is. A termékcsaládba tartozó vezérlők (PLC-k) moduláris felépítésűek, kártyákból állnak. A kártyákat típustól függően vagy a slotokkal szerelt hátlapokra, vagy összekötőelemekkel lehet egymással összekötni. A kártyák (modulok) típusai és jelölésük: * **CPU:** A processzor-modulok (S7-300, 400, 1200, 1500, ...) * **SM (signal module):** Jelmodulok digitális és analóg be- és kimenetekhez. * **CP (communication processor):** Kommunikációs modulok buszcsatlakozáshoz (MPI, Profinet, Profibus, RS-485, IE, Asibus, Modbus,..) és pont-pont kapcsolatokhoz (RS-232, PPI, ...) * **FM (function module):** Funkcionális modulok gyors számoláshoz, pozicionáláshoz és szabályozáshoz * **PS (power supply):** Tápegységek ===== Simatic S5 sorozat ===== A Simatic S5 sorozat a Siemens 1995 előtt alkalmazott vezérléstechnikai család volt (S5–95, S5–115, S5–135 és S5–155). Ezt a termékcsaládot váltotta le először az S7-300, 400 sorozat, majd 2012-től az S7-1200, 1500 sorozat. ===== Simatic S7-300 ===== A PLC sorozatot a Siemens 1995-ben vezette be az S5 sorozatú PLC-k leváltására. A sorozat az alacsonyabb és a közepes vezérlési feladatok megvalósítására lett kifejlesztve. A vezérlők fő célcsoportja a gépgyártástechnikai vezérlés volt. A rendszer kommunikációja főleg (de nem kizárólag) a Profibusra épült. Az egységek programozását leginkább MPI kommunikációval lehetett megvalósítani. A sorozat utódját, az S7-1200-at 2012-ben vezette be a Siemens. A PLC-k programozáshoz a STEP 7 szoftverre vagy a TIA portál legalább 11. verziójára van szükség. A sorozat hátlapja (C-sín) passzív, a kártyákat összekötőelemekkel kell egymáshoz kötni. ===== Simatic S7-400 ===== A PLC sorozatot a Siemens 1998-ben vezette be az S5 (S5-135/155) sorozatú PLC-k leváltására. A sorozat a közepes és nagy vezérlési feladatok megvalósítására lett kifejlesztve. A vezérlők fő célcsoportja az ipari rendszervezérlés volt. A rendszer kommunikációja főleg (de nem kizárólag) a Profibusra épült. Az egységek programozását leginkább MPI kommunikációval lehetett megvalósítani. A sorozat utódját, az S7-1500-at 2012-ben vezette be a Siemens. A PLC-k programozáshoz a STEP 7 szoftverre vagy a TIA portálra van szükség. A sorozat hátlapja aktív, a kártyákat a hátlap-szlotok kötik össze egymással. ===== Simatic S7-1200 ===== A PLC sorozat az alacsonyabb és a közepes vezérlési feladatok megvalósítására lett kifejlesztve, és 2012-től váltotta le a Siemens S7-300-as sorozatát. A PLC-k programozáshoz a TIA Portálra van szükség. ===== Simatic S7-1500 ===== A PLC sorozat a közepes és nagy vezérlési feladatok megvalósítására lett kifejlesztve, és 2012-től váltotta le a Siemens S7-400-as sorozatát. A PLC-k programozáshoz a TIA Portálra van szükség. ===== További s7 témakörök ===== [[hu:s7:awl_leiras|AWL leírás, példákkal]] [[hu:s7:valtozotipusok_es_ob_k|változótípusok, OB-k]] [[hu:s7:plc_szoftver_alapfogalmak|PLC-szoftver alapfogalmak]] ===== F, H, FH ===== A fenti betűjelek a speciális funkciójú PLC-ket jelzik. ===== H: Hardver-redundáns rendszer ===== A H-s renszerek redundáns hardver-megoldásokkal biztosítják a hibatűrő vezérlést és a nagyon gyors átkapcsolást a két vezérlő-PLC között. A H-s hardver-elemeket a Siemens csak a 400-as sorozathoz fejlesztette ki, így a 300-as sorozathoz H-s megoldás (S7-300H) nem létezik. A rendundancia sok módon megvalósítható, de alapvetően két nagy osztálya létezik, a szoftver- és a hardver- redundancia. A szoftveres áttérés olcsóbb és például S7-300-on is megvalósítható, de lassú, és a perifériák redundáns (hardveres) kezelését értelemszerűen nem tartalmazhatja. A teljes H-s megoldások hardveres szinten a perifériák kezeléséig is kiterjedhet, villámgyors áttérés lehetőségét biztosítják, de meglehetősen drágák. A (teljes) H-s megoldások szoftveres kezelést nem igényelnek, az áttérést hiba esetén automatikusan a hardver intézi. A rendundáns állapotkiegyenlítésekhez általában belső üvegszálas átvitelt használnak a H-s PLC-k: {{:wiki:s7:s7_400h.png?500|S7-400H}} A fenti képen egy H-s (hardver-redundáns) PLC pár látható. A kettő közötti állapotkiegyenlítés a narancsszínű optikai vezetéken zajlik, és külső szoftveres beavatkozást nem igényel. A két (zöld) [[hu:comm:bus_profinet|Profinet]] vezetéket teljes hardver-redundancia esetén minden (kettős)perifériához csatlakoztatni kell: {{:wiki:s7:s7_400h_sema.png?500|S7-400H séma}} A fenti kép jobb oldalán egy teljesen redundáns konfiguráció, baloldalt egy PLC szinten redundáns megoldás látható. A kettő közötti különbség, hogy a (ET200) periféria-modulok dupla- vagy egyszeres [[hu:comm:bus_profibus|Profibus]] kapcsolattal rendelkeznek. A dupla, tehát redundáns ET-k átkapcsolás esetén az ET fejmodult is váltják, így megoldást jelenthetnek egy periféria-szintű meghibásodásra is. A jobb oldali megoldás csak PLC hibák ellen véd, a perifériahibák hardverből közvetlenül nem kezelhetők (szoftverből és előrelátó tervezéssel is csak részben).