Páratartalom és hőmérsékletmérés

Áttekintés

5.Hőmérséklet és páratartalommérés 
5.1. Kapilláris hőmérsékletméréselőkészületben
5.2. Bimetálok, termoelemekelőkészületben
5.3. Ellenállás hőmérők, termisztorokelőkészületben
5.4. Diódás hőmérőkelőkészületben
5.5. Mágneses hőmérőkelőkészületben
5.6. Ultravörös detektorelőkészületben

5.1. Kapilláris hőmérsékletmérés

5.2. Bimetálok, termoelemek

5.3. Ellenállás hőmérők, termisztorok

Ellenállás hőmérők, termisztorok A termisztor egy olyan két kivezetésű áramköri elem, amely hő hatására számottevően megváltoztatja elektromos ellenállását – az ellenállás-változás nagysága milliószorosa a fémeknél tapasztalt változásnak.

A hőmérsékletfüggő ellenállás-változást hőfok-kapcsolókban, szabályozó áramkörökben használják fel. Termisztor található például a laptop készülékek akkumulátor-töltőiben, automata mosógépek motorvédő elektronikáiban, képcsöves televíziókban.

Az első negatív karakterisztikájú (NTK, angolul NTC) termisztort 1833-ban fedezte fel Michael Faraday, amikor ezüst-szulfid ellenállását vizsgálta a hőmérséklet függvényében. Kísérletei során azt tapasztalta, hogy az ezüst-szulfid elektromos ellenállása drámaian csökkent, ha a környezeti hőmérséklet növekedett. Mivel a termisztorok gyártása akkoriban számos nehézségbe ütközött, csak 1930-ban szabadalmaztatta Samuel Ruben.

Ha a termisztor anyagát úgy választják meg, hogy a termisztor ellenállása csökken a hőmérséklet növekedésével, akkor negatív karakterisztikájú termisztorról van szó, amelyet a magyar terminológiában NTK jellel, az angol nyelvű irodalomban pedig NTC rövidítéssel jelölik. Értelem szerint a pozitív karakterisztikájú termisztorokat PTK, illetve angolul PTC jelekkel jelölik. Bizonyos körülmények között PTK termisztornak tekinthető minden izzólámpa.

Előnyei

Hátrányai

Alkalmazott megoldások

5.4. Diódás hőmérők

5.5. Mágneses hőmérők

5.6. Ultravörös detektor