Páratartalom és hőmérsékletmérés

A termisztor egy olyan két kivezetésű áramköri elem, amely hő hatására számottevően megváltoztatja elektromos ellenállását – az ellenállás-változás nagysága milliószorosa a fémeknél tapasztalt változásnak.

A hőmérsékletfüggő ellenállás-változást hőfok-kapcsolókban, szabályozó áramkörökben használják fel. Termisztor található például a laptop készülékek akkumulátor-töltőiben, automata mosógépek motorvédő elektronikáiban, képcsöves televíziókban.

Az első negatív karakterisztikájú (NTK, angolul NTC) termisztort 1833-ban fedezte fel Michael Faraday, amikor ezüst-szulfid ellenállását vizsgálta a hőmérséklet függvényében. Kísérletei során azt tapasztalta, hogy az ezüst-szulfid elektromos ellenállása drámaian csökkent, ha a környezeti hőmérséklet növekedett. Mivel a termisztorok gyártása akkoriban számos nehézségbe ütközött, csak 1930-ban szabadalmaztatta Samuel Ruben.

Ha a termisztor anyagát úgy választják meg, hogy a termisztor ellenállása csökken a hőmérséklet növekedésével, akkor negatív karakterisztikájú termisztorról van szó, amelyet a magyar terminológiában NTK jellel, az angol nyelvű irodalomban pedig NTC rövidítéssel jelölik. Értelem szerint a pozitív karakterisztikájú termisztorokat PTK, illetve angolul PTC jelekkel jelölik. Bizonyos körülmények között PTK termisztornak tekinthető minden izzólámpa.

• Kis mérete és nagy hőérzékenysége miatt alkalmas kis kiterjedésű testek, kis légterek hőmérsékletének mérésére és gyors hőváltozások követésére.

• csak nagy szórással gyártható, alkatrészcsere különös gonddal végezhető;
• instabilitás, melynek oka a termisztor-kristályok szerkezetében rejlik;
• öregedés, melynek során a termisztor megváltoztatja eredeti 20 °C-on mért ellenállását
• korlátozott hőmérséklet-tartomány: az általános célú termisztor -50 °C és 110 °C között használható. A pontos értékekről az adatlapok tájékoztatnak.

• Arduino: termisztorok