Lepontozva Kínában

2014. június 14-én a Kínai Államtanács egy meglehetősen baljós dokumentumot adott ki „Tervezet a szociális hitelrendszer kialakítására” címmel. A száraz nyelvezetű dokumentum egy társadalmi kísérletet vázolt fel, mely Xi Jinping, a kínai Kommunista Párt főtitkárának terveit valósítja meg, aki az „aki egyszer megbízhatatlan, korlátozható” („once untrustworthy, always restricted”) elvet vallva adta ki az utasítást a szociális hitelrendszer (Social Credit System, 社会信用体系 shèhuì xìnyòng tǐxì) kialakítására.

A program egyelőre önkéntes (erről még később lesz szó), de 2020-tól minden kínai állampolgár számára kötelezővé teszik a belépést. A rendszer célja a polgárok társadalmi szempontokból való minősítése, és ez alapján jutalmazásuk, illetve büntetésük. Gyakorlatilag mindenkit egy (vagy több) számítógépes rendszerben rögzítenek, és hozzárendelnek egy pontszámot, ami 350 és 950 között változhat.

A nyilvántartó rendszert nem a semmiből hozzák létre, gyakorlatilag olyan vállalatokat vonnak be a fejlesztésbe, akiknek már van gyakorlatuk az ilyen jellegű adatbázisok kezelésében. Facebook / Messenger hiányában Kínában a WeChat nevű alkalmazás vált piacvezetővé, ami a szociális háló funkciót kissé háttérbe szorítva inkább a chat funkciók kifejlesztésére koncentrált, de az utóbbi időben már egyre komplexebb pénzügyi szolgáltatásokkal is „megkínálta” ügyfeleit.

Nyilván Kína legnagyobb társkeresője, a Baihe.com sem akar ebből a bizniszből kimaradni. Szintén biztos résztvevő Ant Financial Services Group (AFSG), az Alibaba kereskedelmi platform hátterét adó cég.

Az Alibaba elismerte a részvételt, és azt is, hogy a pontrendszert már most is a vásárlói adatbázisok elemzésével támogatja. „Ha valaki napi tíz órát játékkal tölt, az nem tekinthető értékes embernek. Ellenben ha valaki pelenkát vásárol, jó eséllyel szülő, és felelősségteljes ember”.

A cég nem tárja fel a pontszámítási algoritmusát, de az ahhoz alkalmazott alapelveket publikálta:

Az első a hiteltörténet: Időben fizeti az állampolgár a számláit? Túlvállalja magát?

A második a teljesítési szokások: A szerződéseiben vállaltakat időben teljesíti?

A harmadik fontos pont a személyes jellemzők, adatok: Van lakcíme? Van mobilszáma?

A negyedik kategória már rázósabb; viselkedés és preferenciák néven fut: Vásárlási szokások, a pelenka és a játékkal töltött idő. Ide számolják be a közlekedési kihágásokat és a törvénnyel való konfliktusokat is.

A leghúzósabb mindenesetre az ötödik csoport: Az interperszonális kapcsolatok. Valószínűleg ez a pont fog a legtöbb társadalmi konfliktushoz vezetni, ugyanis az „az embert barátjáról” közhely csúcsra-járatása: Ha olyan emberekkel tart valaki kapcsolatot, akik kritikusan állnak hozzá a rendszerhez (vö. rendszerellenes elemek), vagy például a kollektív elhallgatás sorsára jutott Tiananmen téri eseményekről posztolnak, nos ők erős mínuszokra számíthatnak.

Viszont, ha ennyire fenyegető ez a rendszer, hogy lehet, hogy már a bevezetése előtt pár évvel is tízmilliók csatlakoztak hozzá – önkéntesen? Egyrészt felmerülhet a megtorlástól való félelem, de ne legyünk ennyire naivak a tízmillió házmester országában; nyilván leginkább a felkínált előnyök vonzottak be ennyi embert:

Azok, akiknek a pontszáma elérte a 600-at, akár 5000 jüan (nagyjából 200 ezer forint) kölcsönt kaphatnak az Alibabán a vásárlásaikhoz.

650 ponttól egyszerűsödik az autóbérlés és VIP becsekkolásra lesznek jogosultak a pekingi repülőtéren. 666 ponttól az 5000 jüannyi kölcsönt akár készpénzben is megkaphatják.

700 ponttól munkavállalói igazolás nélkül is utazhatnak Szingapúrba. 750 ponttól gyorsított eljárásban kaphatnak schengeni vízumot. Ráadásul a magas pontszámok egyfajta státusz-szimbólumot jelentenek, ezekkel százezrek villognak már most is a kínai Twitter-en, a Weibo-n, és a társkeresőkön is egyre inkább szerepet kapnak a „társadalmi pontok” a klasszikus BMW-t támasztós fotók mellett.

Már most megjelentek a tanácsadók, melyek segítenek a magasabb pontszámok eléréséhez. Arról nem szól a fáma, hogy jelentések írásáért és besúgásért – amik pedig tradicionális kommunista tevékenységek – mennyi pont jár, de a rendszer még csak most alakul, van egy olyan érzésem, az igazán hajmeresztő részletek még váratnak magukra.

Nyilván van olyan fontos egy hitelből való vásárlás lehetősége egy online portálon, hogy ezért érdemes legyen bejelentkezni ebbe a horror-rendszerbe. No de mi történik, ha valakinek a pontszáma, ahelyett hogy kilőne a schengeni vízum irányába, lefelé hanyatlik? Az Alibaba erről a lehetőségről már nem mesél, itt már a szivárogtató oldalakra és blogokra kell hagyatkoznom:

A polgár eleinte csak a business-class-on való utazás lehetőségét veszíti el a vonatokon és repülőgépeken, de később már, ha tovább csökken a pontszáma, egyáltalán nem vásárolhat majd jegyeket. Jelenleg, tehát még a rendszer bevezetése előtt már, és csak Sanghajban 9 millió ember került eltiltásra repülőjegy vásárlástól.

További, egyelőre csak belebegtetett büntetési tételek:

• Gyerekek kizárása magániskolákból, egyetemekről
• Elzárás a magasabb presztízsű munkahelyektől
• Lassított internet-kapcsolat
• Vízumkérelmek letiltása
• Hotelekből / éttermekből való kizárás

Van egy olyan érzésem, hogy ez a lista még korántsem végleges. Az egész rendszer rengeteg kérdést vet fel, ezeknek a kitárgyalásához nem elég egy bejegyzés.

Van kulturális vetülete; vajon ez az egész az 1984 2018-as megvalósulási formája, és a tévék otthoni lehalkításáért / kikapcsolásáért is büntetés fog járni? Milyen messze van innen a Szép új világ? Egyébként a Black Mirror sorozat egyik része nagyon „beletalált” ebbe a világba, érdemes megnézni.

Aztán persze el lehet merengeni a tömegek viselkedésén, a néplélek rezdülésein is. Az a belógatott mézesmadzag tényleg elég ehhez, hogy önként is milliók jelentkezzenek egy ilyen rendszerbe, elfeledve azt, hogy ez akár tönkre is teheti őket? Ha itthon bevezetnének ilyesmit, mondjuk kamatmentes providenciahitelekkel, az emberek itt is tömegével és önkéntesen jelentkeznének a rendszerbe?

Gazdasági kérdéseken: Vajon tényleg a kínai állam vonja be a nagyvállalatokat a rendszer kiépítésébe, vagy fordítva; a nagyvállalatok integrálják (részben) a kínai államot?

Történelmi aspektusokon: Honnan indult ez a totális kontroll? Mi minden történt azóta, hogy a Lifelog megbukott? Hol tart vajon az Amazon / Google / Facebook?

Meg persze azon, hogy mindez hová vezet. Tényleg erre a teljesen totális kontrollra van igénye Kínának? Vajon már ott vannak a többi diktátor tanácsadói a rendszer születésénél, hogy tanuljanak?

Sok a kérdés, a rendszer 2020-tól lesz kötelező. A hírek lassan, de biztosan szivárognak a nagy falon túlról, és itt, a passport.blog-on követni fogom az eseményeket, ugyanis ez a történet nem csak a kínaiak, hanem mindannyiunk jövőjéről szól.

És egyáltalán nem sok jóval kecsegtet.

Ui.

A fenti iromány a Facebook csoportban kommentelhető, illetve pontozható. Kérem, segítsen hozzá az amazonos 5000 jüan-os kölcsönömhöz, ossza / likeolja / kommentálja a bejegyzésemet. ;)

A bejegyzés eredetijét a passport.blog-omon publikáltam, itt.

— Sandor Vamos 2018/11/05 13:50