hu:tecnology:walter_turbina

Walter-turbina

Az eljárást 1936-ban fejlesztették ki, kifejezetten tengeralattjárók számára. A berendezés egy reaktorból, égőkamrából, szeparátorból és gőzturbinából áll – nem egy egyszerű konstrukció.

Az elsődleges üzemanyag hidrogén-peroxid először a reaktorba kerül, ahol reagálva a porózus szerkezetű kálium-permanganát vagy mangán-dioxid (mangán (IV)-oxid) katalizátorral magas hőmérsékletű (550-600 °C-os) vízgőz és oxigén keletkezik belőle.

Az égéskamrában ebbe az elegybe kerül beporlasztásra a másodlagos üzemanyag – többnyire dízel – és kerül elégetésre. Az égéstérbe további vizet is porlasztanak, így az ott létrejövő 2000 fokon az egész elegy forró gőzzé alakul, ami a turbinára kerül.

A gőztermelés volumene egy ilyen berendezéssel 35-40 t/h, ami egy 5,5 MW-os (7500 LE) (villamos) kimenő-teljesítmény elérésére is elegendő lehet.

A szeparátorban a turbinalapátok kavitációjának megelőzésére szolgáló ciklon-leválasztók találhatók, amik a nem gőznemű komponenseket választják le a turbinára menő gőzről.

  • hu/tecnology/walter_turbina.txt
  • 2022/04/21 15:05
  • ()